Jól van, jól van, tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot (hátizsák?), de most nem is ez a lényeg. Ez a most induló blog azzal a céllal jött létre, hogy bárki leírhassa, mi nyomja a lelkét. Panaszkodó emberek vagyunk. Mi, magyarok meg főleg. A magyar ember - amellett, hogy evés közben nem beszél - állandó jelleggel panaszkodik: panaszkodunk az orvosi rendelőben, hogy itt fáj, ott fáj, amott fáj. Panaszkodunk a postán, hogy lassú a sor. Panaszkodunk az utcán, hogy mennyi kutyaszart kell már megint kerülgetni. Panaszkodunk a munkahelyen, hogy nem elég a lóvé. Panaszkodunk otthon, hogy hülye a főnökünk és megint egy rahedli munkát rótt ki ránk. Panaszkodnak az óvónők a gyerekre, mert nem tudja bekötni a cipőjét. A kormány is panaszkodik, hogy az a hülye nép már megint mennyi adót nem vallott be. Panaszkodik itt kérem szépen mindenki mindenkinek és minen szinten.
Legyen hát, ti akartátok. E blog nem helyettesítő céllal hozatott létre, csupán újabb csatornát kíván nyitni az utóbbi időkben tapasztalható mérhetetlen panaszáaradatnak. A panaszkodás hatását már pszichológusok is bizonyították. Jót tesz testnek-léleknek-szellemnek. Jót tesz a panaszkodó embereknek, ha végre elmondhajták, mi fáj nekik. Ha kiönthetik a lelküket és meghallgattják őket. Hátha ettől is jobb lesz a világ.
Miénk itt a tér, panaszkodjunk hát együtt, amolyan webkettes módra. Küldjetek panaszokat a panaszkodoember @ gmail . com címre. Én meg majd jól kiteszem őket.
Ja, és kommentelni kötelező.
